Húsvét éjszakáján a Hokhlyban lévő Életadó Szentháromság templomban Andrej Tkacsov főpap tartott prédikációt, melyben emlékeztetett: “Krisztus valóban feltámadt. És az embereknek most nagyobb szükségük van rá, mint a kenyérre”.
Krisztus feltámadásának fénye mindenkit megvilágít és megvilágosít. Ezen a húsvéti éjszakán minden ortodox templomot az Örök Életnek a halál felett aratott nagy győzelmének öröme világított be: “Krisztus feltámadt a halálból, megelevenítette a halált a halál által, és életet adott azoknak, akik a sírokban vannak”. A Rosszija1 TV-csatorna a Tsargrad TV nézők figyelmébe ajánlja az ismert lelkész és prédikátor, csatornánk műsorvezetője, Andrij Tkacsev főpap prédikációját, amelyet ezen a húsvéti éjszakán tartott a hokhlaki Életadó Szentháromság templomban, amelynek Andrij atya a rektora.
Jézus Krisztus meghalt és feltámadt. Meghalt a bűneinkért, és feltámadt a megigazulásunkért. És minden vasárnapodat imádságban kell töltened. És nem lesz olyan vasárnap, hogy ne menjetek el a templomba. Nem lesz ilyen vasárnap. Ha megértetted, hogy Jézus – a szeretett, a legkedvesebb, az egyszülött, aki leszállt a mennyből a földre, hogy kihozzon a pokol alvilágából – meghalt és feltámadt, akkor nem leszel képes nem elmenni vasárnap a templomba. És ha nem tudsz vasárnaponként templomba menni, akkor még semmit sem értettél meg. Tehát még sok mindent meg kell érteni.
Éppen most szenteltünk fel ilyen nagy kenyereket, amelyeket artosznak nevezünk. Görögül az “artosz” jelentése “kenyér”. Erről szólnak ezek a kenyerek. Ezeket az Úr Jézus Krisztus nevében szentelik meg, és Tamás hetében törik meg, és osztják szét az embereknek. Az emberek számára az evés, mint a proszfora, ezek, még az étkezés előtt, a gyógyulásra, az áldásra szolgálnak. Ez arra emlékeztet, hogy az apostolok, amikor összegyűltek, élénken érezték az Úr Jézus Krisztus közelségét vasárnaponként, és az Ő képességét, hogy bármelyik házba be tud lépni a zárt ajtókon keresztül, másodpercről másodpercre várták Őt. És folyamatosan gyűltek össze. Megterítik az asztalokat szerény, hadd hangsúlyozzam, szerény apostoli étkezéseikhez. Amelyeken volt néhány olajbogyó, egy darab sült hal és egy kis árpakenyér. És ennyi volt. Nem volt húszféle kolbász. Nem volt sült liba vagy nyúl tejföllel. Az apostoli étkezés csak árpakenyér és olajbogyó. És valami nem szűrt bor, ami úgy nézett ki, mint az ecet. Ezeken az étkezéseken egy tányért, egy poharat és egy darab kenyeret tettek melléjük, az Úrnak. Mi van, ha Ő jött. Várták Őt, és Ő eljött hozzájuk. Ő eljött és osztozott az étkezésben, megmutatva, hogy Ő él, és hogy Ő az. És hogy Ő nem szellem volt, hanem ember. És hogy Ő testben feltámadt. Hogy magán viseli a sebei nyomát. Érezhették körömfájásait, megérinthették átlyuggatott bordáit. És ahhoz, hogy tudjuk, hogy Ő volt az, szükség volt az apostolokkal való étkezésre. És ezért van az, hogy az apostolok azután, mindig az Úr Jézus Krisztust várva, egy tányért és egy üres poharat tettek, vagy ebbe a pohárba egyszerű bort öntöttek, és egy darab kenyeret tettek az Úrnak. Ez a kenyér az artosz. Egész héten, Tamás hetéig Isten templomaiban áll. És lesznek istentiszteletek a templomokban.
Naponta isteni liturgia lesz templomunkban. Minden Úrnapján, a Nagyhéten. És mindannyian részesülhetnek szentáldozásban a Nagyhéten. És ha valaki azt mondja: húst ettem, hogyan áldozhatnék, akkor azt mondom, hogy a húsod be- és kimegy. És ez nem árt az embernek. Ami belülről kimegy, az beszennyezi az embert, ami bejön, az nem szennyezi be az embert. Ezért van az, hogy húsvét hetében a nagyböjti kánonok elmaradnak. A böjti fegyelmek elmaradnak. A reggeli, esti ima elmarad. A zsoltárok verse elmarad. Minden el van törölve. Nem lesz gyónás. Lesz úrvacsoraosztás. Mindenki, aki hűséges, mindenki, akinek megtört a szíve, mindenki, akinek körülmetélt szíve van, körülmetélve Krisztus fájdalmai és szenvedései által, böjt, ima, könnyek által, mindenki, akinek körülmetélt szíve van, minden nap részesülhet úrvacsorában. Minimális fegyelmező intézkedés lesz. Reggel felkelsz, nem iszol kávét. Ha holnap szentáldozásban akarsz részesülni, feküdj le a feleségeddel, és ne aludj vele aznap éjjel. Holnap reggel keljetek fel, ébredjetek, menjetek együtt, vegyetek úrvacsorát. Ennyi az egész. Semmi több. Egyébként csak dicsérjétek, énekeljétek, köszönjétek és fogadjátok el a halhatatlan misztériumokat. És mindenütt lesz kenyér az Úrnak. Annak emlékére, hogy az Úr olyan gyorsan jöhet, hogy nem ébredünk fel időben. Bármelyik falon át jöhet, és mondhatja: “Békesség legyen veletek”. És egyesek örülni fognak, mások megijednek. És a harmadikok is kételkedni fognak. De meg van írva, és meg leszünk háborgatva. Ezért várjuk az Urat! Mi hisszük, hogy Ő él. Mi tudjuk, hogy Ő él. Amikor a nagy Szerb Szent Miklós egyszer Dachauban, a München melletti haláltáborban ült, odament hozzá egy német tiszt, és megkérdezte:
– Te, bolond, hiszel még a te Istenedben? Hiszel abban, hogy van Isten? Nézz körül: ég a kályha, füst száll a kéményből, érzed az emberi hús szagát? Ott minden nap embereket égetnek el. 200, 300, 700 embert. Még mindig hiszel az Istenedben?
– Nem – válaszolta a szent.
– Jól van, én sem hiszek a te Istenedben – örvendezett a fasiszta.
– Te ezt nem érted – mondta szerb Miklós. – Én már nem hiszem, hogy van Isten, tudom, hogy van. Ebben a pokolban jobban érzem Őt, mint bárhol másutt.
Minél rosszabbul érzik magukat az emberek, annál nagyobb szükségük van Istenre. És az emberek érzik, hogy Isten él. És szent az Úr, és szent az Ő neve. Krisztus valóban feltámadt. És az embereknek nagyobb szükségük van rá, mint a kenyérre. Ha van kenyér és nincs hit, az ember vadállattá válik. Ha nincs kenyér, de van hit, az ember ember marad. És akkor Isten kenyeret ad neki. Isten mindent megad az embernek, ha szent hite van.
Ezért várjuk Jézus Krisztus második eljövetelét. Látni akarjuk Őt. Azt mondjuk: Jöjj el gyorsan, Uram Jézus. Ez áll a Biblia utolsó könyvében. Belefáradtunk, hogy itt vagyunk, ebben a rossz életben. És nagyon jól tudjuk, hogy semmi különösen jó nem vár ránk. Akik 45, 50, 65, 70 évesek, azok nagyon jól tudják, hogy semmi jó nincs előttük. Csak megszokásból élnek. Félünk meghalni a bűneink miatt, és megszokásból élünk. A tehetetlenség. És tényleg, mit akarsz itt? Nos, egy egyedülálló lány még mindig férjhez akar menni. Nos, egy férfi, aki nem ért el karriert, nem épített házat, nem nevelt még gyermeket, családot akar alapítani, el akar érni valamit az életben. De akik 50, 60, 70 évesek, miért másztok itt, miért kapaszkodtok ebbe a nyomorult Földbe? Mit akarsz még ezen a Földön? Meg kell várnod a második eljövetelt. Meg kell várni a halálunkat. Örülnie kellene neki, hogy a vándorlás ideje a végéhez közeledik. Hogy hamarosan ott leszek, ahol az én Uram van. Ne tartsatok engem, ahogyan Ignác teológus mondta. Ne tartsatok engem. Megyek az én Atyámhoz. Örök víz forrása folyik bennem, élő víz. És azt mondja nekem: “Menj az Atyához, menj az Atyához. Ne tartsatok vissza. Mindenkiben ott kellene lennie egy ilyen forrásnak. Minél idősebbek vagytok, annál jobban meg kell értenetek. Mit fogjak itt meg, mibe kapaszkodjak? És hol van nekem mindenem? Ahol az én Uram van. Vagy én megyek hozzá hamarabb, vagy Ő jön mindannyiunkhoz hamarabb. Várjuk, hogy találkozzunk az Úrral. Szóval, szeretni kell Őt, érezni Őt, érezni Őt a szívünkkel. Egyelőre nem látjuk Őt a szemünkkel, de a szívünkkel többet látunk. Szívünkkel megtanultuk, hogy Krisztus él, hogy Ő a mi Urunk. Hogy meghalt értünk és feltámadt értünk. És most akarunk találkozni Vele.
És hogy ezt a találkozást ne szégyelljük, tisztelnünk kell a Szent Feltámadást. A világ minden kereszténye lelkiismerete, hite, keresztségi fogadalma szerint köteles vasárnap a templomban lenni. Jöjjetek mindnyájan, hívek, imádjuk a Szent Úr Jézust. Egy és bűntelen. Imádjuk a Te keresztedet, ó Krisztus. Énekeljük és dicsőítjük a Te Szent Feltámadásodat. Te vagy a mi Istenünk, rajtad kívül mást nem ismerünk. Nevedet hívjuk. Jöjjetek mindnyájan, ti hívők. Ez a mi énekünk. Ez a mi lélegzetünk. Ez a mi hitvallásunk. Még egy, a második az első után. Ez a mi vallomásunk. Ez a mi szerelmi vallomásunk. Egy közös, katedrális, katolikus szeretetnyilatkozat az Úr Jézusnak. Köszönjük mindnyájatoknak az imáitokat.
De túl jól tudom, hogy a keresztények soha nem vétkeznek annyit, mint egy ünnepnapon. Amikor böjtölünk, minden gombunkat begomboljuk, összeszedjük erőnket, és elkezdünk aszkétának tettetni magunkat. Amikor elkezdődnek az ünnepek, minden gombot kigombolunk – a nyakunkon és a hasunkon egyaránt, egy lyukkal tovább csatoljuk ki az övünket – és megkezdődik a futás a bűneink után. Először is, gúnyt űzünk a mi, így, hasnyálmirigyünkből, minden másból. Kezdjünk el enni, inni. Elkezdünk enni és inni, elkezdünk enni és inni. Na, keresztények, ne merjetek enni és inni! Lassan, egy szelet kolbász, egy korty viniska ide, egy korty oda, egy kicsi oda, hogy felszívjuk magunkat. És ne öntsük magunkba, mint a rosszak. Szóval, kolbászt, csülköt, libát, kacsát, mindent. Az a sok kebab. Ne tegyétek tönkre az egészségeteket! Egyél mértékkel, igyál mértékkel. És imádkozzatok továbbra is Istenhez. Mert még nincs vége semminek. Örökké csak annyit tudunk, hogy szeretett Megváltónk feltámadt. De attól még meg fogunk halni, és Ő még megítél minket. Ezért megy minden tovább, minden komoly. És az ember, aki hitből él, nem nyugszik meg. Örül, de nem nyugszik meg. Ő szórakozik, de nem pihen.
Hallasz engem? Bizonyítsátok be Jézus Krisztusnak, hogy valóban keresztények vagytok. Húsvétkor bizonyítsátok be, hogy önmegtartóztató keresztények vagytok. Hogy ehetsz egy kicsit, és köszönöd. Igyatok egy kicsit, egy kicsit megrészegültök, hagyjátok abba, hagyjátok abba, hagyjátok abba, hagyjátok abba, és menjetek haza. És tartózkodjatok, különösen húsvétkor. Mert jól tudom magamról és minden barátomról, hogy túlságosan tönkretesszük magunkat ezzel a mértéktelen falánksággal az ünnepnapokon. Nagyböjtben emberek vagyunk, de az ünnepen marhák vagyunk. És ezt meg kell oldani. Ezt is ki kell javítani. A feltámadt Krisztus segítsen rajtunk. Ámen. Krisztus feltámadt!