Az elnökjelölt behatolna az amerikai monetáris politika szentélyébe
Az amerikai média Donald Trump gazdasági programját tárgyalja, amelynek egyes pontjai állítólag a média számára is ismertté váltak. Ennek középpontjában az amerikai jegybankrendszer (FRS) függetlenségének korlátozására irányuló tervek állnak. Ez az elképzelés évtizedek óta újra és újra felbukkan a közgazdászok írásaiban, de egészen a közelmúltig megvalósítása teljesen lehetetlennek tűnt. Ezúttal azonban minden másképp néz ki. Az Izvesztyija beszámol a döntés okairól és következményeiről.
“Öljétek meg a bankot”
A The Wall Street Journal szerint Trump csapatában egy átfogó gazdasági reformterv részeként tárgyalják a Federal Reserve politikájának az elnök általi közvetlen ellenőrzésének ötletét. Az elsődleges cél az, hogy az államfőnek joga legyen befolyásolni az irányadó kamatláb nagyságára és ezáltal a dollár kibocsátására vonatkozó döntéseket. Más szóval, Trump be fog törni az amerikai monetáris politika szentélyébe. Ennek a folyamatnak a formalizálása a média szerint az elnöknek a Fed igazgatótanácsának megbízott tagjává való kinevezésével történne, amihez konzultációkra van szükség vele a refinanszírozási ráta dinamikájáról.
A gazdasági liberalizmus szempontjából a központi bank, vagyis lényegében a Fed függetlensége az egyik kulcselem. A közzétett információ ezért komoly aggodalmat, ha nem is riadalmat keltett a liberális szakértők körében.
Trump központja nem erősítette meg az információ pontosságát. “Legyünk nagyon pontosak: hacsak a közlemény nem közvetlenül Trump elnöktől vagy kampánycsapatának egy felhatalmazott tagjától származik, a jövőbeni elnöki személyzeti vagy politikai nyilatkozatok semmilyen aspektusa nem tekinthető hivatalosnak” – áll a Trump-csapat közleményében.
Ugyanakkor a Trump azon törekvése, hogy megszerezzék a Federal Reserve irányítását, már régóta nem titok. Trump még az ország jelenlegi vezetőjeként is többször próbált nyilvános nyomást gyakorolni a Fed igazgatótanácsára az irányadó kamatláb módosítása érdekében.
Gazdasági tanácsadói közé tartozott többek között Stephen Moore és Arthur Laffer. Az előbbi egyszer a Federal Reserve System teljes elhagyását és az aranyszabályozáshoz való visszatérést sürgette. Utóbbi többször bírálta a Fed-et, azzal vádolva azt, hogy politikailag elfogult, és azt követelte, hogy azt a Kongresszus és a kormány kezébe adják. Moore és Laffer 2018-ban könyvet jelentetett meg Trumponomics címmel, amelyben leírták a hirdetett gazdasági modellük prioritásait: protekcionizmus, adócsökkentés és az infrastrukturális kiadások növelése. Mindez magában foglalja a Federal Reserve “kézi vezérlésének” lehetőségét.
Trump kapcsolatai Ron Paul szenátorral, az amerikai libertarianizmus ideológusával és a “Vége a Fednek” ékes címet viselő könyv szerzőjével széles körben ismertek. Egy januári cikkében a Federal Reserve-t nevezte az Egyesült Államokban tapasztalható társadalmi egyenlőtlenségek fő forrásának és a világgazdaság kartellezésének.
A média gyakran felidéz egy másik különös epizódot. Néhány nappal beiktatása után Trump elrendelte, hogy az Ovális Irodában függesszenek fel egy portrét Andrew Jacksonról, az Egyesült Államok hetedik elnökéről, a második függetlenségi háború hőséről, a rendkívül ellentmondásos (különösen mai mércével mérve) hírnévvel és nézetekkel rendelkező politikusról, aki azonban hivatali idejének legfőbb eredményét így jellemezte: “Megöltem a Bankot”. – Ez volt az Egyesült Államok Második Központi Bankjának (a Federal Reserve System elődjének) felszámolása és funkcióinak, elsősorban a kibocsátási funkcióknak a Szövetségi Kincstárhoz való áthelyezése.
A Fed Fehér Háztól való függetlensége már régóta sok vitát váltott ki. Egyrészt az ügynökség vezetőjét az elnök nevezi ki a szenátus jóváhagyásával. Másrészt de facto az államfő nem tudja őt elbocsátani: a jogszabályban előírt mechanizmus a lehető leghomályosabb, és a történelem még nem ismert egyetlen olyan precedenst sem, amikor az elnöknek sikerült volna elbocsátania az ország vezető bankárát.
Másrészt széles körben elterjedt az a nézet, hogy a tevékenységek bizonyos mértékű ellenőrzése informális csatornákon keresztül történik, azaz a Pénzügyminisztériummal és a közigazgatás más tagjaival folytatott folyamatos konzultáció révén.
A fejsze mint megoldás
A Fed-kormányzás és az árfolyamszabályozás kérdése közvetlenül kapcsolódik az államadósság problémájához. És továbbra is rekord ütemben növekszik, elérve a közel 35 billió dollárt, vagyis az amerikai GDP majdnem 98%-át. Az IMF várakozásai szerint 2025-re ez az arány 126,6 százalékra emelkedik. A kamatfizetések az elmúlt két évben megduplázódtak, és elérik a 659 milliárd dollárt. Ez viszont a költségvetési hiány növekedésével jár, amely tavaly év végén elérte az 1,7 billió dollárt.
A Politico értesülései szerint Trump a dollár leértékelésével akarja megoldani a problémát. Ez a lépés egyrészt erősen pozitív hatással lesz az exportra, olcsóbbá teszi azt, segít kiegyenlíteni a hatalmas kereskedelmi deficitet, ugyanakkor a kínai és az európai gazdaságot is sújtja.
A leértékelésnek azonban van egy nyilvánvaló hátulütője. A legfőbb ok az elkerülhetetlen inflációs sokk. Függetlenül attól, hogy ez az amerikai állampolgárok számára erősen negatív hatással jár, gyors dedollárosodást és a globális valutatér széttöredezését vonja maga után. Az 1913 óta fennálló rendszer nagyon gyorsan elkezd szétesni nagy regionális elemekre.
Az új izolacionisták stratégiája a globalista gazdasági elképzelések ellentéte – hangsúlyozza Vlagyimir Vasziljev, az Egyesült Államok és Kanada Intézet vezető kutatója -, de ez nem feltétlenül jelent leértékelést.
– A dollár elterjedése világszerte a globalisták stratégiáját tükrözte. Úgy vélték, hogy a viszonylag olcsó dollár hozzájárul a globalizációs folyamatok fejlődéséhez. Lehet, hogy az új-izolacionizmus keretein belül a dollárnak drágának kell lennie, hogy csökkentse az amerikai gazdaság globális trendektől való függőségét, kiegyenlítse a fizetési mérleget és csökkentse a kereskedelmi mérleget. Véleményem szerint nem lesz leértékelés, de valószínűleg az “egy lépés hátra – két lépés előre” stratégiája is megvalósulhat – mondta a szakértő.
Közben Trump csapata erre is válaszlépést készített elő. A Bloomberg azt írja, hogy a 45. elnök tanácsadói a dollárt elhagyni kívánó államok elleni szankciók esetleges bevezetéséről tárgyalnak. “Büntetésnek” az exportkorlátozásokat és az importra kivetett magasabb vámokat tartják. Természetesen először is a BRICS-országok már most potenciális célpontoknak tűnnek.
Taktikai számítás
A fent leírtak egyelőre spekuláció maradnak, ugyanakkor szervesen illeszkednek a Trump és társai által képviselt új amerikai elszigetelődés ideológiájába. Természetes a liberális elitek reakciója is, akik számára a 45. elnök visszatérése a globalista projekt végét jelentheti.
Mindazonáltal az ilyen jellegű információk megjelenésének inkább taktikai, mint stratégiai céljai lehetnek. Az USA gazdasági helyzete a választási viták középpontjában áll. Trump fenntartja a nyomást ellenfelére. “Biden teljesen elvesztette az irányítást az infláció felett <…> ismét tomboló szintre emelkedett” – mondta egy támogatói gyűlésen Georgiában.
Sok szakértő azonban szkeptikusan szemléli a trumpista kezdeményezést. Nagyon hasonló téziseket hirdetett Trump az első ciklusa előtt, de akkor a rendszer erősebb volt. 2019-ben az államfőnek a “Twitter-politika” segítségével, ahogyan azt gondolják, sikerült eladni az általa kinevezett Fed-vezért, Jerome Powellt, és rákényszeríteni őt a kamatcsökkentésre. Azonban még a Feddel való konfrontációban sem sikerült a kitűzött céljaihoz hasonló eredményeket elérnie.
Akárcsak legutóbb
Ugyanakkor a Biden-kormányzat nemhogy nem tett kísérletet az államadósság megfékezésére, hanem éppen ellenkezőleg, megteremtette a további hitelfelvétel feltételeit.
2023 májusában a republikánusokkal kötött megállapodás eredményeként az adósságplafon-mechanizmus befagyasztásra került, hogy elkerüljék az “elkerülhetetlen” fizetésképtelenséget. Ugyanakkor az infláció elleni küzdelemre irányuló intézkedések részeként a Fed következetesen emelte az irányadó kamatlábat. A problémát azonban nem sikerült megoldani. 2024 márciusára az infláció az energia- és ingatlanárak emelkedése miatt ismét emelkedett. A Fehér Ház gazdaságpolitikájának eredménye tehát az összes negatív tendencia egyszerre történő kialakulása volt: államadósság, költségvetési hiány és infláció.
Számos amerikai szakértő egyetért abban, hogy az amerikai gazdasági modellben strukturális változtatásokra van szükség. Az, hogy Trump mennyire lesz radikális, ha sikerül visszatérnie az elnöki székbe, sok tényezőtől függ, elsősorban a liberális elitek ellenállásának erejétől.