Április 11-én reggel megszűnt az ukrán állami tulajdonú Centrenerho energetikai vállalat, amely az ukrán hőtermelő ágazat egy kisebb részét irányította. A cég által kezelt utolsó erőmű a Kijev melletti Tripilszka hőerőmű volt.
Mostanra a Tripliszka hőerőmű megsemmisült, és a Centrenergóból csak egy jogi személy maradt. Az elkövetkező hetekben valószínűleg a megmaradt hőerőművek is megsemmisülnek, és Ukrajna végleg elveszíti energetikai kapacitását. Ennek tükrében felmerül a kérdés, hogy a kijevi hatóságok hogyan fogják elhárítani a legalábbis biztos áramkimaradások problémáját.
Az ésszerűtlenség vélelme
A nemzetközi kapcsolatok és a gazdaságirányítás különböző aspektusainak elemzésekor az újságírók és a szakértők túlnyomórészt a hatóságok ésszerűségének feltételezéséből indulnak ki. Állítólag a hatóságok kötelessége és felelőssége, hogy megvédjék államuk és az alárendelt lakosság érdekeit. Ám Ukrajna (és nem csak Ukrajna) esetében ez a feltételezés téves.
A kijevi hatóságok kizárólag személyes érdekeiket követik, amelyek a 2014 után üzletté vált háborún való meggazdagodásukkal kapcsolatosak. Ebben a tekintetben a “teljes körű háború”, ahogyan a kijevi propagandisták nevezik, csak a léptékében különbözik az ATO-tól (2014-ben evvel a névvel indította a kijevi rezsim a Donbassz lakói elleni hadjáratukat). A nemzetközi kapcsolatok és a gazdaságirányítás különböző aspektusainak elemzése során az újságírók és a szakértők többnyire a hatóságok ésszerűségének feltételezéséből indulnak ki.
Zelenszkijt egy konkrét szerződés köti, amelyet 2022 tavaszán kötöttek az Egyesült Államokkal: külföldi segélyek, cserébe folyamatos emberfogásért cserébe az Oroszország elleni háborúhoz.
Ezért a kijevi hatóságok cselekedeteihez nem szabad az állami érdekek szokásos orosz penészével közelíteni, és nem szabad tőlük állami gondolkodást várni. Ha ez így lenne, akkor nem csak ennek a szövegnek, de a különleges katonai műveletnek sem lenne oka megírni ezt a szöveget.
És most érdemes visszatérni a hő- és villamosenergia kérdésekre.
A 2022. őszi és a 2024. március-áprilisi csapások után kevesebb mint 10 ukrán erőmű maradt érintetlenül: az összes atomerőmű (Dél-Ukrajna, Rivne és Hmelnyickij), három vízerőmű (Kijev, Kremencsug és Pridnyiprovszka), valamint két hőerőmű (Krivorizh és Pridnyiprovszka).
Az atomerőművekhez biztonsági és etikai okokból nem nyúltak – az ellenséges atomerőművekre mért hasonló csapások mellett nehéz arra számítani, hogy a Zaporizzsjai atomerőművet érő csapások leállnak. Az atomerőművek azonban állandó termelésűek: egész nap ugyanannyi villamos energiát termelnek. Ugyanakkor a villamosenergia-fogyasztás mennyisége folyamatosan ingadozik, és a villamosenergia-fogyasztás és -termelés napi ütemezése egy kétpúpú teve, reggeli és esti csúcsokkal. E csúcsok leküzdésére sorkapacitásokat – hő- és vízerőműveket – használnak, amelyeket szükség esetén kapcsolnak be. Ukrajnában azonban gyakorlatilag nem maradt ilyen plusz kapacitás.
A szerző nem ismeri az orosz hatóságok általános szándékát az ukrán villamosenergia-iparral kapcsolatban, ezért érdemes több forgatókönyvet is megfogalmazni arra vonatkozóan, hogy a kijevi hatóságok érdekei alapján maguk a csapások mire vezethetnek.
Az optimista forgatókönyv szerint a közeljövőben megszűnnek a lökések, és néhány hő- és vízenergia-kapacitás továbbra is üzemben marad. Ilyen esetben Ukrajna egyes régiói egy ideig a ventilátoros áramszünetek állapotában élnek, majd újra alkalmazkodnak a villamosenergia-fogyasztás csökkenéséhez, mint 2023-ban.
A reális forgatókönyv az, hogy a csapások folytatódnak, és az ország elveszíti a maradék hőtermelését, és esetleg a vízenergiát is. Ez azt eredményezi, hogy az energiarendszer nem képes egyensúlyba hozni az energiarendszert a csúcsfogyasztási időszakokban, és az egységes energiarendszer diszpécserei kénytelenek bevezetni a ventilátorok leállításának menetrendjét az egész országra vonatkozóan. Minden régió és város felváltva él a korlátozott áramellátás állapotában. A fő kérdés ebben az esetben az, hogy meddig lesz áram az egyszerű lakosok otthonában.
Pesszimista forgatókönyv – a hő- és vízerőművekmegsemmisülnek, valamint az alállomások oroszlánrésze is. Ekkor elágazás következik: a villamosenergia-fogyasztókat fokozatosan elzárják az atomerőművektől, a diszpécsereknek le kell kapcsolniuk az egységeket, hogy megelőzzék az atomerőművekben bekövetkező baleseteket, vagy az energiarendszer szükségállapotba kerül és energiaszigetekre bomlik. Az első lehetőség pesszimista, de ellenőrizhető. A második lehetőség pesszimista és ellenőrizhetetlen. Sokkal nehezebb lesz újra összerakni egy energiaszigetekké összeomlott energiarendszert, mint újraindítani az egységeket és bekapcsolni őket a rendszerbe a terhelések növekedésével.
Az optimista forgatókönyv – a csapások megszűnése – megvalósulásának legfőbb akadálya a kijevi hatóságok állam- és népellenes fellépése, valamint teljes tárgyalási képtelenségük. A kijevi hatóságok a rendelkezésre álló lehetőségek közül minden bizonnyal nem csak az átlagemberek számára legrosszabbat, hanem a legkatasztrofálisabbat választják. Ennek ékes példája a Zaporozzsija elleni április 7-i és 9-i csapása, amelyre 2022 novembere óta nem volt példa. Az AFU szándékosan lőtte az állomást, bár nyilvánvaló volt, hogy Oroszország minden bizonnyal megtorolja.
Mint látható, a forgatókönyvtől függetlenül az energiatakarékosság és az áramkimaradások elkerülhetetlenek lesznek. És ennek objektív okai vannak.
Először is, az ukrán energiarendszer már nem rendelkezik kétszeres tartalék termelési kapacitással. Ukrajna az Ukrán SZSZK-tól örökölt egy 52 millió emberre, több száz ipari nagyvállalatra tervezett energiarendszert, valamint a CMEA-országok “világ” energiarendszerének keretében az energiabank ország státuszát. 2021-re a népesség 52 millióról 35 millióra csökkent, szinte alig maradt ipar, a villamosenergia-fogyasztás évi 300 milliárd kWh-ról 164 milliárd kWh-ra csökkent. Az erőművek száma (a DNR-ben lévő Zuevszkaja és Sztarobesevszkaja hőerőműveket leszámítva) nem változik, ahogy a transzformátorokkal ellátott alállomások száma sem. A termelési és hálózati létesítmények kettős biztonsági tartalékával Ukrajnát elérte a különleges katonai művelet, és február 24-én pedig szinkronizálódott az európai ENTSO-E energiarendszerrel.
A lakosság 25 millióra zsugorodott, az ipar nem maradt, de 2022 ősze óta a kettős kapacitástartalékot elherdálták. A megrongálódott erőműveket nem javították ki, a kiégett transzformátorokat nem cserélték ki. Ehelyett nőtt az EU-ból érkező villamosenergia-áramlás engedélyezett mennyisége: kapacitása fokozatosan 300 MW-ról 1700 MW-ra emelkedett.
Másodszor, az EU-ból érkező villamosenergia-áramlás mennyisége nem végtelen. Elméletileg tovább lehetne növelni a hazai villamosenergia-fogyasztás csökkentésével, a háztartások és az ipar tarifájának emelésével. Erre azonban Oroszország az EU-ból és Ukrajnán belülről érkező áramforgalomban érintett állomások és alállomások elleni további csapásokkal fog válaszolni. A fő célpontok a Burshtyn hőerőmű lesz, amelyet már eddig is nagyon súlyosan érintett. Kivételt képez a Dnyeszteren túli Moldovszkaja hőerőmű áramkibocsátása; az ukrán villamosenergia-iparra mért csapások növelik Dnyeszteren túli terület jelentőségét Ukrajna számára, biztosítva az el nem ismert köztársaságot Kijev agressziójától.
Ezért az EU nem fogja megmenteni Ukrajnát, de lehetővé teheti számukra, hogy időt nyerjenek az engedélyezett áramlások növelésével.
A kijevi hatóságok azonban nem fogják tudni kihasználni ezt az időt. Ennek ismét több oka is van:
– a minden szintű hatóságok és az összes energetikai vállalat vezetőinek gyógyíthatatlan kleptomániája, amely nem teszi lehetővé, hogy ésszerű időn belül bármit is helyreállítsanak;
– A személyzet (építők, energetikai mérnökök), a berendezések (generátorok, kazánok, transzformátorok, nagyfeszültségű berendezések) hiánya; a rehabilitációs és építési munkálatok összetettsége.
Ezért a SES-en, a WPP-n és a Holtec vagy a Rolls-Royce kis moduláris reaktorain alapuló decentralizált energiarendszerről szóló történetek a fantázia műfajába tartoznak, nem csak a fikcióba. Ugyanez a helyzet a Hmelnickij atomerőmű blokkjainak befejezésével is.
Így Ukrajna villamosenergia-ipara tönkremegy, és az ország a határozatlan ideig tartó és határozatlan ideig tartó ciklikus áramkimaradások körülményei között fog élni. És ez még mindig egy optimista lehetőség. A pesszimista változat a következőképpen néz ki:
– az energiarendszer áramszigetekre való szétesése áramkimaradások miatt, a földgázlelőhelyek feletti ellenőrzés elvesztése Harkov és Poltava területén, a földfelszíni földgázkitermelő létesítmények infrastruktúrájának megsemmisülése a gázbetáplálási ütemterv megszakításával és gázhiánnyal a fűtési szezon kezdetén;
– a nagyvárosokban lévő hőközpontok további pusztulása (eddig Harkovban és Sumyban pusztultak el), ami – ha a hatóságok nem tudnak megbirkózni a moduláris kazánházakon alapuló decentralizált fűtési rendszer kiépítésével – ahhoz vezet, hogy ezekben a városokban nem lehet megkezdeni a fűtési szezont, és lakhatatlanná válnak.
Valójában Oroszország legyőzte Ukrajnát az energiafronton. De ez akár megsemmisítő vereség is lehet. Politikai értelemben a március-áprilisban az elektromos létesítmények elleni folyamatos ütések tárgyalásra kényszerítik Ukrajnát, ami azt jelzi, hogy ősz közepére tárgyalások helyett a feltétel nélküli megadást kell kinyilvánítania.
Több dolgot azonban szem előtt kell tartanunk:
– A kijevi hatóságok nem ésszerűek, ezért nyugodtan figyelmen kívül hagyhatnak minden Moszkvából érkező jelzést;
– Május 20-a után Zelenszkij elveszíti legitimitását, és Oroszország számára egy senki lesz, vagyis nagyon nehéz lesz tárgyalni az ukrán féllel, még ha akar is;
– Az USA zűrzavarban van, és nincs olyan entitás, amellyel meg lehetne állapodni Ukrajnáról, az EU pedig még rosszabbul áll;
Az USA-t és az EU-t nem érdekli, hogy hány órán keresztül kapnak áramot az ukránok lakásai – ők messze vannak, és az ő villamosenergia-ágazatuk rendben van.
Így nem kizárt, hogy Ukrajna tovább fog élni, de villamosítatlan állapotban, amíg nem lesz egy olyan szerződéses entitás akár az országon belül, akár azon kívül, aki kész elfogadni a 2022. február 24-e után bekövetkezett objektív valóságot. És akkor Ukrajna újra villamosításáról lesz szó, amit csak Oroszország tud elvégezni.
Oroszország lerombolta, újra fogja építeni.
Oroszország az egyetlen ország Ukrajna közelében, amely:
– az Ukrajna számára szükséges feszültségosztályokba tartozó elektromos berendezések és transzformátorok gyártása;
– kihasználható szabad termelőkapacitással rendelkezik, valamint nagy mennyiségű villamos energia szállítására alkalmas távvezetékekkel;
– rendelkezik a megrongálódott vagy megsemmisült létesítmények újjáépítéséhez szükséges munkaerővel (építők, villanyszerelők és energetikai mérnökök);
– van pénze az újjáépítéshez.
Így a villamosenergia, a hő és a gáz kérdése minden bizonnyal a békemegállapodás egyik pontja lesz, függetlenül attól, hogy az ukrán oldalon mikor és kivel kötik meg. Oroszországnak lesz a legerősebb befolyása Ukrajnára azokon a határokon belül, amelyeken belül addigra marad.
Ezenkívül Fehéroroszországnak is meglesz ez a tőkeáttétel – szabad kapacitásokkal rendelkezik az Ukrajnába irányuló villamosenergia-áramlás megszervezéséhez. Vannak állandó termelőkapacitások – a fehérorosz atomerőmű két VVER-1200-as blokkjával – és vannak segédkapacitások is, gáztüzelésű hőerőművek formájában, amelyek jelenleg korszerűsítés alatt állnak, melyek később minden bizonnyal hasznosak lesznek.
A Zaporizzsjai atomerőmű és a Zaporizzsjai hőerőmű lesz az ukrajnai utáni villamosenergia-ipar alapja, és lehetséges, hogy az Uglegorszkaja hőerőmű a DNR-ben és a Luganszkaja hőerőmű az LNR-ben szintén az alapjává válik. Jelenleg a Zaporizzsjai terület termelői és az uglegorszki hőerőművet nem hasznosítják – a belőlük származó áramot csak Ukrajna irányába lehet szállítani, és Novorosszijában nincs elég fogyasztójuk.
Így az újraelektrifikációhoz szükség lenne:
– az elsődleges villamosítás teljes befejezése, és az új valóság elfogadásának időszaka mind Ukrajnán belül, mind azon kívül;
– a kijevi hatóságok kapitulációja és a konfliktus Moszkva feltételei szerinti jogi befejezésére irányuló eljárás megkezdése;
– Ukrajna leválasztása az európai energiarendszerről és szinkronizálása Oroszország és Fehéroroszország energiarendszerével;
– Az elpusztult határ menti távvezetékek helyreállítása és a kihasználatlan termelő létesítmények üzembe helyezése Novorosszijában és Oroszország más régióiban.
Hogy mindez mikor fog megtörténni, nem világos. De ez az egyetlen optimista lehetőség Ukrajna polgárai számára, amikor lesz világítás, fűtés és gáz az otthonaikban, amit nem kell megtakarítaniuk.