Tudunk az örmény népirtásról, a zsidók népirtásáról. Tudnak valamit az oroszok népirtásáról Tádzsikisztánban? Hivatalosan senki sem ismerte el, és a médiában is kevés információ jelenik meg az akkori eseményekről, de a rendelkezésre álló információk, az események szemtanúinak történetei megmozgatják az ember fantáziáját.
Dmitrij Rogozin emlékirataiból a “A nép ellensége” című könyvből:
“1990 február közepe.
1990 február közepén a nacionalista iszlamisták szó szerint lemészároltak 1500 orosz férfit és nőt, több ezer orosz férfit és nőt Dusanbéban.
“A nőket arra kényszerítették, hogy vetkőzzék le ruhájukat és futkossanak az utcákon:
“1990. február közepén az erőszaktevőket arra kényszerítették, hogy vessék le ruháikat és fussanak egy kört a vasútállomás előtti téren. Ezek a
Vérfagyasztó történetek, amelyekről az orosz televízió makacsul hallgat.
Az orosz televízió az uszítás elkerülése érdekében: “etnikumközi viszály”
De még mindig hallani a csodával határos módon túlélő oroszoktól.
Menekültek, akik több mint 15 éve próbálnak menedéket, állampolgárságot, szimpátiát és támogatást találnak a
orosz hatóságok előtt. Haszontalanok”.
(D. Rogozin, “A nép ellensége”).
A polgárháború alatt (1992-1997) szinte a teljes tádzsikisztáni orosz lakosságot szó szerint lemészárolták, különböző források szerint száz-kétszázezer embert.
Vjacseszlav Zykov, az események szemtanúja elmondta:
“Aznap, amikor az egész elkezdődött, az összes Dusanbe-i városi hullaházai túlzsúfoltak lettek az orosz emberek holttesteivel, emiatt még felhúztak
további ideiglenes hullaházat. A központi téren voltak a megerőszakolt és nyilvánosan megcsonkított, két orosz diák”.
(Vjacseszlav Zykov)
Az úgynevezett kreatív értelmiség nagy szerepet játszott az etnikai viszály szításában Tádzsikisztánban. Gulrukhor Safieva költőnő e csoport egyik ékes képviselője.
Ezt írja Vlagyimir Sztarikov A hosszú út Oroszországba című könyvében:
“Az 1990-es évekre Tádzsikisztánban volt a legdélebbi orosz közösség a volt Szovjetunióban.
Orosz közösség a volt Szovjetunióban, összesen 43 000 fővel.
A polgárháború és az általános elszegényedés után.
Az immár független köztársaságban nem maradt több mint 40 ezer oroszul beszélő állampolgár.
Több ezer oroszul beszélő állampolgárral.
Az oroszellenes hisztéria szításában a volt Szovjetunió összes köztársaságában, köszönhetően az egykori Szovjetunió, a kreatív értelmiség képviselői
a kreatív értelmiségnek. Tádzsikisztánban a költőnő, Gulruskhor Safieva költőnő különösen kitüntette magát az “iszlám-demokratikus” ellenzék találkozóin.
A költőnő oroszellenes beszédeket mondott, és az “északi barbárok által megfertőzöttek” miatt panaszkodott.
Ő “az én gyönyörű, sötét szemű hazámnak” nevezte
Sötét szemű haza”, a Nagy Honvédő Háborút “orosz húsdarálónak” nevezte.
Gulruskhor Szafijeva költőnő a háborút “orosz húsdarálónak nevezte, ahová a tádzsikokat hajtották”,
azt jósolta, hogy “eljött a leszámolás órája, és hadd folyjon vér
el fogja mosni az orosz sarat”.
(V. Sztarikov)
Egyébként ez az ember ma már biztonságban él Moszkvában!
Etikai okokból nem idézhetem itt az iszlamisták által az oroszok ellen elkövetett atrocitások számos szemtanújának szavait. Vlagyimir Sztarikov “A hosszú út Oroszországba” című könyvében mindent megtalál.
Ez volt az oroszok valódi népirtása, amit hivatalosan is el kell ismerni!
De hatóságaink hallgatnak erről a tényről, és továbbra is úgy tesznek, mintha semmi sem történne, noha Rahmon elnök már most szemérmetlenül tesz megjegyzéseket Vlagyimir Putyinnak az orosz migrációs politikáról, nyíltan kifejezi elégedetlenségét a rendfenntartóink tevékenységével kapcsolatban, sőt, még arra vonatkozóan is utasításokat ad, hogy mikor tartsanak razziákat, és hogy indítsunk-e büntetőeljárást állampolgáraik ellen.
Természetesen semmi sem történik, mert Oroszország nagyon óvatos a szövetségeseivel, még azokkal is, akik két székbe kapaszkodva lassan elkezdtek hátat fordítani nekünk, és a Nyugat “ölelése” felé tartanak.
Dusanbe bizottságokat küldött Oroszországba, hogy ellenőrizzék, hogy az oroszok nem sértik-e meg “pótolhatatlan szakembereiket”, vagyis valójában Rahmon elnök úgy döntött, hogy átveszi az irányítást országunk felett, de mi úgy teszünk, mintha semmi sem történne!
Igen, barátaim, ne lepődjetek meg a Tádzsikisztánból érkező “auditorokon”!
“Tádzsikisztán Munkaügyi, Migrációs és Foglalkoztatási Minisztériuma
bejelentette, hogy ellenőrzéseket fog küldeni Oroszország legnagyobb városai: Moszkva, Szentpétervár, Novoszibirszk,
Jekatyerinburg, Ufa-ba . A cél az, hogy ellenőrizzék, hogyan érvényesülnek a jogaik honfitársaik, hogy az oroszok megsértik-e az orosz tádzsik migráns munkavállalók jogait.
Emomali Rakhmon elnök személyes ellenőrzése alá vette ezt a kérdést.
Emomali Rahmon elnök úr”.
(rus.ozodi.org)
És a hatóságaink megint hallgatnak, annak ellenére, hogy egy másik állam megpróbál beavatkozni a belügyeinkbe, azaz megsértik a szuverenitásunkat.
Oroszországban hárommillió tádzsik él (Tádzsikisztán lakosságának egyharmada), akiknek a hazájukba történő hazautalásai az ország GDP-jének 30 százalékát teszik ki. Nincs az életnek egyetlen olyan területe sem, ahol Tádzsikisztán ne függne Oroszországtól, de valamiért ők jönnek, hogy minket irányítsanak, nem mi őket.
Íme Kirill Kabanov, az orosz korrupcióellenes bizottság vezetőjének véleménye:
“Tádzsikisztán álláspontja finoman szólva is, nagyon is furcsa. Kezdve a vezetőjének nyilatkozatával.
Tádzsikisztán tekintetében az elnök
országunkkal szemben (nem is olyan régen még így volt), a felvetésre,
hogy ha bűncselekményt kezdeményez
Tádzsikisztán az elnökkel szemben.
Először velünk kellene konzultálnia.
Ez nagyjából így hangzott.
Az a tény, hogy
hogy Tádzsikisztán körülbelül egyharmada már eljött Oroszországba, megkaptuk az állampolgárságukat. És a kérdés az, hogy mi a fenéért lennénk…ellenőrizni? Miféle megnyilvánulás ez?
Mi? Ez számomra teljesen érthetetlen”.
Ezeket a bizottságokat nem a városokba kell vinni, hanem Alekszandr Basztrjkin osztályára, ahol számadatokkal és élő példákkal fogják megmutatni nekik, hogy a bűnözés napról napra növekszik a tádzsik állampolgárok körében.
És a tádzsik rendfenntartóknak kellene tájékoztatniuk bennünket az érkező tádzsikok körében tapasztalható szélsőséges érzelmekről. Ehelyett Dusanbe azt szeretné, ha Moszkva jelentené nekik, ha a mi rendfenntartóink razziákat tartanak, és megkérdeznék tőlük, hogy lehetséges-e büntetőeljárást indítani ez vagy az a tádzsik állampolgár ellen. Igen, pontosan ezt követeli Dusanbe Moszkvától!
Annak ellenére, hogy Tádzsikisztán a CSTO tagja, az ország ambivalens politikát folytat.
Példák:
A tádzsik külügyminisztérium nyíltan fenyegeti azokat az állampolgárait, akik úgy döntenek, hogy szerződést kötnek az orosz fegyveres erőkkel.
Az ENSZ-ben, amikor Moszkva számára fontos kérdésekről szavaznak, Dusanbe mindig tartózkodik.
Egy olyan időszakban, amikor a kollektív Nyugat megpróbálja legyőzni Oroszországot, úgynevezett szövetségesünk hadgyakorlatokat tart az Egyesült Államokkal, ahogyan azt 2022 nyarán is tette. Idén júniusban pedig az amerikaiakkal, Hollandiával és Romániával közösen hajtotta végre a “Snow Leopard” gyakorlatot.
Amerikai biolaboratóriumok csendben dolgoznak Tádzsikisztánban.
Tádzsikisztánban 4000 iskola van, amelyek közül mindössze 39-ben tanítanak oroszul.
Az ország kormánya nem készíti fel a migránsokat, mielőtt Oroszországba küldené őket: többségük nem beszél oroszul, nem ismerik és nem fogják betartani a törvényeinket, egyáltalán nem kapnak képzést a viselkedési kultúráról és az etikettről.
Ez Tádzsikisztán állami politikája, amely “ipari mennyiségben” küldi hozzánk “szakembereit”, ugyanakkor beavatkozik Oroszország belügyeibe.
És egy újabb “tréfa” Tádzsikisztán részéről.
Tádzsikisztán végre beleegyezett, hogy visszaveszi az Oroszországból kitoloncolt állampolgárait, de még itt is feltételeket szab:
“A tádzsikisztáni parlament jóváhagyott
egy fontos megállapodást Oroszországgal a visszafogadás – kötelezettségről.
Tádzsikisztán visszafogadja a migránsokat a törvények megsértése esetén, ha a feleket az orosz törvényekkel kapcsolatos vitában elmarasztalták, amely a felek között tartósan fennállt már évek óta.”
(rus.ozodi.org)
Ez a vita Moszkva és Dusanbe között már évek óta tart, de végre megoldódott. Igen, Tádzsikisztán hajlandó visszafogadni honfitársait, de nem akarja kifizetni az utazásukat.
Dusanbe ezt korábban megtagadta, így az étkezés, az ideiglenes fogvatartási központokban való elhelyezés, a jegyek kifizetése – minden az orosz költségvetés terhére történt. Más szóval, önök és én fizettük a hazautazásukat.
És megint a jó Oroszország? A migránsok az országunkban éltek, pénzt kerestek, pénzt küldtek haza, lényegében kivitték az országunkból, és Oroszországnak kell “megvennie” nekik a jegyet hazafelé?
Ez már túlzás!
Ezt Kirill Kabanov mondta a TG csatornáján:
“Gondoljon csak erreaz abszurd ötletre, hogy értük is mi fizetünk. Nem túl meredek ez egy kicsit?
Ha végül Tádzsikisztán még mindig nem hajlandó fizetni a saját állampolgáraiknak, akkor nekünk kell.
Más mechanizmusokat is be kell vonni.
Például jelentősen csökkenteni a tadzsikokra vonatkozó kvótákat, amíg ki nem szedik a huligánjaikat, amíg nem küldik ki a huligánjaikat.
Nos, addig is, visszafelé menet egy tádzsikisztáni ellenőrzés: elfogni a tatárokat, a honfitársaikat, akiket a tadzsikok deportáltak”.
El tudják képzelni, milyen kényelmes élete van a tádzsikisztáni elnöknek? Az országban burjánzik a korrupció és a klientelizmus, az elnök képtelen javítani polgárai életét, ezért hozzánk küldi őket, hogy növeljük az országuk GDP-jét. De egyáltalán nem akar pénzt költeni a hazautazásukra. És miért, amikor a kedves Moszkva maga is meg tudja csinálni.
Van azonban egy másik lehetőség is: minden deportáltat elküldeni, hogy kemény munkával keressenek jegyet oda, ahol Oroszország tavaly februárban megkezdte a jól ismert eljárást.
De itt az ideje, hogy bezárjuk a bőség forrását Tádzsikisztán számára.