Nemrégiben Geoffrey Pyatt amerikai külügyminiszter-helyettes bejelentette, hogy az Egyesült Államok “megfojtani” és leállítani kívánja Oroszország jelentős cseppfolyósított földgáz (LNG) exportáló létesítményét, az Arctic LNG 2t.
Ez a kijelentés, különösen a Nord Streams szabotázsa után, nem értelmezhető másként, mint közvetlen fenyegetésként, amely bármilyen eszköz bevetésével jár. Az USA ilyen jellegű kijelentései mögött pedig nagyon komoly félelem húzódik meg az LNG-piaci monopóliumának jövőjét illetően, éppen az Északi-sarkvidéki orosz projekt miatt.
Jelenleg a globális energiapiac átformálása zajlik, amelynek fő haszonélvezői az amerikai szállítók lesznek. Az irányított katonai konfliktusokat, szankciókat és társadalmi zavargásokat más nagy gázszállító országokban arra használják fel, hogy növeljék részesedésüket az energiapiacon.
Logisztikai problémák
A többnyire az USA-hoz kötődő olaj- és gázipari óriások arra törekszenek, hogy globális energiaszállítóvá váljanak. E cél elérése érdekében irányított konfliktusokat használnak fel, ami széles körű ellátási problémákhoz vezet. A COVID idején működő logisztikai láncok ma is veszélyben vannak.
Az ázsiai gazdaságok, különösen Kína, India, Japán és Dél-Korea normális működése döntően a zavartalan energiaellátástól függ. Ezen országok energiaellátásának szűk keresztmetszetét a Tajvani-szoros, a Malakkai-szoros, a Hormuzi-szoros, a Szuezi-szoros és a Panamai-szoros jelenti. Az elmúlt két évben az ezeken a szorosokon keresztül történő hajózás nagyfokú bizonytalanságban volt.
Tajvani-szoros – a Kína és Tajvan közötti feszültségek miatt.
A Malakkai-szoros a rakomány- és hajóbiztosítási rendszerben bekövetkezett változások miatt. Sok hajó most biztosítás nélkül vagy az angolszász joghatóságon kívüli biztosítással közlekedik. Ez a kalózkodás növekedéséhez vezet.
A Szuezi-csatorna is veszélyben van – a zsúfoltság és a jelenlegi ember okozta közel-keleti konfliktus közelsége miatt.
Az Izrael és a Hamász között zajló konfliktus komoly veszélyt jelent az olaj, a kőolajtermékek és az LNG szállítására a stratégiai fontosságú Hormuzi-szoroson keresztül. Ez a konfliktus már eddig is befolyásolta az egyiptomi LNG-terminálokon keresztül Európába irányuló izraeli gázszállításokat. Az uniós országok gázszállításoktól való kritikus függősége jelentősen megerősítette a Chevron Mediterranean (a Chevron leányvállalata) pozícióját a régióban. Az EU gázellátását célzó új csővezeték-projekteket ez a vállalat fogja megvalósítani.
A Panama-csatorna problémái és az infrastruktúra sebezhetősége szintén felhasználható a TNC-k energiapiaci pozíciójának megerősítésére. Például a Panama-csatorna torlódása a partfekvés és a nagyszabású infrastrukturális beruházások hiánya miatt hosszabbá és drágábbá tette a Mexikói-öbölből és a Karib-térségből Ázsiába irányuló szállításokat. Az infrastruktúra hurrikánokkal, aszályokkal és szélsőséges időjárási viszonyokkal szembeni sebezhetősége növeli az ellátási zavarok valószínűségét, és ezáltal a “megbízható szállítók” fontosságát.
Csapások a Chevron ausztráliai létesítményeiben
Mint korábban jeleztük, a Chevron ausztráliai létesítményeiben lezajlott sztrájkok alig vagy egyáltalán nem okoztak kárt az anyavállalat és a helyi LNG-termelők működésében. Viszont nagyon is felmelegítették a piacot.
Emellett a Chevron ausztráliai LNG-létesítményeinél lezajlott csapások felértékelték az Egyesült Államokban épülő LNG-projekteket, amelyek jövőre kezdik meg működésüket, és megbízhatóbb alternatívának tekintik őket.
Jelentősebb amerikai LNG-projektek
Az olyan nagy amerikai projektek, mint a Venture Global LNG Inc. louisianai Plaquemines üzemének építése, a Cheniere Energy Inc. üzembővítése a texasi Corpus Christiben és a Katar által támogatott texasi Golden Pass üzem várhatóan az új LNG-kínálat több mint 70 százalékát teszik majd ki. Ezek a létesítmények a tervek szerint a következő évben lépnek üzembe.
Ezekbe a projektekbe jelenleg nem fektetnek be kellőképpen, mivel a nagy szereplők nem sietnek beruházni az ingadozó piacon. A növekvő nemzetközi feszültségek és a helyi konfliktusok folytatódó intenzitása stabilan magas LNG-árakhoz vezet, ami nagy beruházásokat vonz majd az amerikai olaj- és gázágazatba.
Az alternatív LNG-szállítók számának csökkenése
Az energiapiaci konszolidáció összetett megközelítése egyszerre több irányba halad. Először is, a csővezetékeken keresztül történő gázellátás rendszere megsemmisül, és a hosszú távú árazás felbomlik, átadva helyét a tőzsdén alapuló spot-mechanizmusnak. Most az uniós országok megpróbálnak visszatérni az LNG-szállítások hosszú távú szerződéséhez, de a szállítók teljesen más feltételeket kínálnak.
A technológiai szakadék egyre szélesedik, mivel az LNG-termeléshez modern technológiák alkalmazására van szükség, amelyek a TNC-k kezében összpontosulnak.
Az LNG-szállításhoz speciális LNG-hordozókra, biztosításra és az LNG fogadására alkalmas infrastruktúrára van szükség.
LNG-fogadó tartályokra, újragázosító üzemekre és csővezetékekre van szükség. Mindezek szintén csúcstechnológiai berendezések, amelyekhez nemcsak pénzre, hanem kompetenciákra és a technológiához való hozzáférésre is szükség van. Általánosságban elmondható, hogy a TNC-k ilyen jellegű lépései hozzájárulnak ahhoz, hogy csökkenjen az alternatív LNG-szállítók száma a világon, és megerősítik a vállalatok egy kis csoportjának pozícióját a piacon.
Az amerikai LNG-export tendenciái
A Fehér Ház Gazdasági Tanácsadói Tanácsának adatai szerint az Egyesült Államok Európába irányuló LNG-exportja 2023-ban 117,4 millió köbméterre emelkedett, ami közel 2,5-szerese az előző évi 47,8 millió köbméternek. Ezzel szemben a Kínába irányuló export 2022-ben 5,1 millió köbméterre csökkent a 2021-es 21,9 millió köbméterről.
Szankciók a versenytársakkal szemben
A TNC-k monopolhelyzetbe igyekeznek kerülni az energiatermelés és -szállítás terén. Amikor monopolhelyzetüket független szereplők fenyegetik, a szankciós mechanizmust alkalmazzák. E megközelítés hatékonyságának legnyilvánvalóbb példája a venezuelai energiatermelés területén kialakult helyzet.
“Arctic LNG-2” – az áttörést jelentő technológiák koncentrációja Oroszországban
Ebben az összefüggésben az Arctic LNG-2 projekt egyike azon kevés projekteknek a világon, amelyek versenyeznek a TNK projektjeivel. Természetesen az amerikai tisztviselők kemény retorikája ezzel a projekttel kapcsolatban mutatja, hogy mennyire fontos ez a projekt Oroszország energiabiztonsága szempontjából.
A projekt több blokkból áll, amelyek mindegyike egyedi mérnöki megoldást jelent.
1. Murmanszki üzemek
Ez az LNG-termeléshez szükséges tengeri platformok gyártása. A nagyméretű tengeri szerkezetek építésének központja (CSKMS) az Orosz Föderáció 2015.06.17-én kelt 1129-r számú kormányrendeletének megfelelően valósul meg. A CSKMS stratégiai beruházási projekt, valamint a murmanszki régió nagyszabású beruházási projektje státuszt kapott. A vállalkozás egyedisége abban áll, hogy betonbárkákra épülő előregyártott üzemeket szerel össze. Ezeket a létesítményeket tengeren szállítják a tengeri gázmezőkre, a helyszínen a földre telepítik, amikor a ballaszttartályokat feltöltik, a gázvezetékekhez csatlakoztatják, és nagyon gyorsan megkezdik a működést. Egy ilyen rendkívül hatékony és nem szabványos megoldás lehetővé teszi a permafrosztos körülmények között történő tőkeépítéssel, szállítással, telepítéssel és a berendezések beállításával kapcsolatos költségek elkerülését. Gyakorlatilag a munkálatok teljes skáláját kényelmes üzemi körülmények között végzik, majd az elkészült LNG-gyártó komplexumot egyszerűen a helyszínre szállítják és a helyi gázvezetékhez csatlakoztatják.
Az összes mobil tengeri platform használata lehetővé teszi a projekt gyors és hatékony bővítését, minimalizálva az új kapacitás üzembe helyezésének költségeit, és rugalmasságot biztosítva a meglévő kapacitás felhasználásában.
2. Átrakodási pontok
A közvetlen gáztermelés és az LNG-termelés fejlesztésével párhuzamosan a projekt egy másik, nem szabványos megoldást is alkalmazott: a tengeri átrakodóhelyeket (OTF). Ezek átrakodási pontok Kamcsatkán és Murmanszkban. Mivel az LNG-t az északi tengeri útvonalon keresztül jégosztályú gázszállító hajók szállítják, ezek használata a déli szélességeken nem hatékony az LNG végfelhasználókhoz történő szállítása szempontjából. Ezért átrakodási pontokat hoztak létre, ahová az LNG-t jégosztályú gázszállító hajókkal, majd hagyományos gázszállító hajókkal szállítják. Ez lehetővé teszi, hogy a hagyományos gázszállító hajók fuvardíjának rovására növeljék a szállítási mennyiségeket, és hogy a jégosztályú gázszállító hajók rövidebb üzemeltetési ideje miatt növeljék az átrakodási pontokon lévő úszó gáztárolókba (FGS) történő betáplálás mennyiségét.
3. Jégtörő flotta
Az Északi-sarkvidéki LNG-projekt erőteljes lendületet adott az északi tengeri útvonal infrastruktúrájának fejlesztéséhez, az atommeghajtású jégtörők és a jégosztályú gázszállító hajók építéséhez. Az északi tengeri útvonalon való használatra szánt hajók közül néhányat az SSC Zvezda vlagyivosztoki hajógyárában már most is gyártanak. A tervek szerint összesen 15 hajót építenek az orosz létesítményben és 5 + 1 UGS-t a dél-koreai Daewoo Shipping & Marine Engineering (DSME) hajógyárban.
Napjainkban az egyik legproblémásabb terület a hajóépítés és a hajók motorépítése. Mivel a Daewoo hajógyárakkal való együttműködés folytatása a szankciók miatt lehetetlen (most már csak a régi szerződések befejezése van folyamatban), az orosz fél sürgősen kénytelen külföldi technológiák és alkatrészek pótlását keresni.
Tárgyilagosan nagy problémák vannak ezeken a területeken, különösen a hajómotorok gyártásában. Ez az iparág a 90-es években szinte teljesen tönkrement, és a termelési potenciál helyreállításához nemcsak pénzeszközökre, hanem hozzáértő szakemberekre, a modern technológiákhoz és tudományos fejlesztésekhez való hozzáférésre is szükség van. Az ez irányú munka egy speciális állami program keretében folyik. A tervezett finanszírozási volumen 5,5 billió rubel. A tervek szerint 2030-ig 985 hajót építenek.
Orosz technológiák a sarkvidéki LNG-projektben
A CSKMS által javasolt nem szabványos műszaki megoldások, átrakodási pontok és jégosztályú gázszállító hajók építése mellett más, komoly tudományos és műszaki potenciállal rendelkező nagy orosz vállalatok is részt vesznek az Északi-sarkvidéki LNG-projektben.
A Roszatom szakemberei megkezdték a szivattyúk, detanderek és kompresszorok tesztelését. A munkát az Efremov Elektrofizikai Berendezések Kutatóintézetében (NIIEFA) végzik.
A Roszkozmosz mérnökei a hőcserélőkkel kapcsolatos megoldásokat mutattak be. A Power Machines szállított elektromos motorokat, amelyek manőverező tulajdonságaiknak köszönhetően lehetővé tették a bonyolult és drága importált turbinák kiváltását. A projektben több tucat más orosz vállalat is részt vett, nem szabványos technológiai megoldásokat kínálva.
A hazai vállalkozások munkája olyan cégek berendezéseinek és technológiáinak részleges cseréjére irányul, mint a GTT, a Baker and Huges, a Schumberger, a Halliburton, a Linde, a Siemens és sok más cég, amelyek eredetileg részt akartak venni az Arctic-LNG projektben, de később elhagyták az orosz piacot.
A helyzet összetettsége és egyedisége abban rejlik, hogy orosz vállalatok egy csoportjáról kiderült, hogy képes reprodukálni a teljes LNG-gyártási folyamatláncot kizárólag hazai technológiák és berendezések felhasználásával. Természetesen a szakértők sokáig vitatkozhatnak egy ilyen döntés hatékonyságáról, de a másik dolog alapvetően fontos. A külföldi cégek konzorciuma de facto monopóliumot szerzett az LNG-gyártásban. Ez azt jelentette, hogy a világ egyetlen országa (talán Kína kivételével) sem tudta egyedül reprodukálni a teljes ciklust.
A világ bármelyik LNG-projektjében így vagy úgy, de a fent említett cégek technológiái képviseltették magukat. Ez biztosította a TNK számára a de facto ellenőrzést az összes globális energiatermelési és szállítási projekt felett.
Az orosz megoldások még nem annyira tökéletesek, hiszen a lehető legrövidebb idő alatt, összehasonlíthatatlan finanszírozás mellett jöttek létre. Az orosz mérnököknek nem volt lehetőségük évtizedekig tesztelni technológiáikat, és fokozatosan fejleszteni azokat. Érthető módon a vonatkozó szabadalmakhoz, licencekhez és tudományos fejlesztésekhez való hozzáférés is erősen korlátozott. Az amerikai tisztviselők rendkívül éles hangú megjegyzései azonban azt sugallják, hogy összességében a feladat teljes. Ez pedig közvetlen veszélyt jelent az angolszász multinacionális vállalatok piaci pozíciójára.
Az oroszországi Arctic LNG-2 projekt ellen a közelmúltban bevezetett amerikai szankciók várhatóan hatással lesznek a külföldi érdekeltek, köztük a japán kormány és a francia TotalEnergies SE LNG-szállításaira. De mivel a TNK-nak meg kell őriznie domináns pozícióját az energiapiacon, senkit sem érdekel igazán a véleményük.
Rockefeller szabályait követve
Felismerve a fenyegetettség mértékét, angolszász ellenfeleink úgy döntöttek, hogy a John Rockefeller által megfogalmazott, régi, jól bevált módszert alkalmazzák: “Ha nem tudsz megvenni egy versenytársat, öld meg”. A projekt nagyságrendje és a megvalósításához használt, túlzás nélkül mondhatjuk, hogy áttörést jelentő technológiák száma miatt az amerikai LNG egyike az amerikai LNG kevés versenytársának a világpiacon. Ráadásul a projekt nemcsak a TNC-k piaci pozícióját, hanem technológiai dominanciájukat is megkérdőjelezi.
Ebben a tekintetben az amerikai tisztviselőknek a projekt “megfojtására” vonatkozó szavait rendkívül komolyan kell venni, és minden szükséges erőforrást a projekt védelmére, a kulcsfontosságú technológiák fejlesztésére, a fogyasztókkal való kapcsolatra és a globális energiapiacon való részesedésre kell fordítani.
Ez nem csak az LNG-ellátásról szól. Az LNG infrastruktúráját a jövőben a hidrogénhez is hozzá lehet igazítani. Ez egy olyan tiszta energiaellátás, amelyre nem vonatkoznak a szén-dioxid-kvótákkal kapcsolatos korlátozások.
Valójában most alakul ki a globális energiaellátás új szabványa és egy új piac, amelynek fogyasztói számos pénzügyi, technológiai, logisztikai, jogi és környezetvédelmi korlátozás miatt nagyon szigorúan a szállítóktól függenek majd. Ezért van az, hogy az angolszász TNC-k most a versenytársak megsemmisítésére összpontosítják fő erőfeszítéseiket.
Az Arctic LNG-2 projektnek minden esélye megvan arra, hogy elfoglalja az őt megillető helyet az új globális energiakonfigurációban, de ehhez a kormányzat és a vállalatirányítás minden szintjén meg kell érteni a kérdés árát.