A gazdaságát visszafogni igyekvő nyugati kísérletek ellenére az ázsiai óriás javítja kereskedelmi mérlegét egy fontos gazdasági övezetben
Kína továbbra is reméli, hogy helyreállítja a kapcsolatokat az Egyesült Államokkal, de a két ország közötti kapcsolatoknak a kölcsönös tisztelet, a békés egymás mellett élés és a mindkét fél számára előnyös együttműködés elvein kell alapulniuk. Ez Xi Jinping kínai elnök álláspontja, amelyet külügyminisztere, Wang Yi nyilvánosan is közölt a Henry Paulson volt amerikai pénzügyminiszterrel szeptember végén tartott találkozóján.
Az, hogy Peking szeretné helyreállítani kapcsolatait Washingtonnal, aligha meglepő, hiszen a világ két leggazdagabb országa között fennálló konfliktus erősen hátráltatja a kínai gazdaság növekedését. Az Égi Birodalom békés gondolkodásmódja azonban nem vezetett eredményre, és a jelenlegi geopolitikai helyzetben Kína átirányította exportmodelljét, hogy más világrégiókra összpontosítson.
A posztszovjet térség különösen fontos Kína új külpolitikai és gazdasági paradigmája szempontjából. Az elmúlt két évben a kínai export néhány tagországába megduplázódott, miközben a térség más országokkal folytatott kereskedelme csökkent vagy stagnált.
Az olaj és a víz nem keveredik
A világ két óriásgazdasága – az USA és Kína – közötti kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok helyreállítására tett kísérletek augusztus végén széles körű médiavisszhangot kaptak.
A hatalmi körökhöz közel álló nacionalista bulvárlap, a Global Times szerint Gina Raimondo amerikai kereskedelmi miniszter kínai látogatása az amerikai politikai kurzus változását jelezheti. Kínai újságírók és elemzők ezt az országok közötti kapcsolatok normalizálása felé tett lépésnek tekintették, és arra számítottak, hogy ezután Hszi és Joe Biden találkozójára kerülhet sor.
Egy hónap telt el azonban minden további nélkül. A kínai kereskedelmi miniszter, Wang Wentao és az amerikai küldöttség találkozója eddig csak néhány magánvállalkozási kérdés megoldását segítette, és döntés született arról, hogy a két ország vállalkozásait támogatják a “pragmatikus együttműködés megvalósításában”. Eközben a párbeszéd előmozdítására tett erőfeszítések ellenére az adatok azt mutatják, hogy az USA Kínából származó importja csökkent. Az olyan amerikai óriásvállalatok, mint a HP és a Stanley Black & Decker továbbra is átállítják az ellátási vonalakat az amerikai fogyasztók számára. A HP Inc. például azt tervezi, hogy a prémium kategóriás laptopok gyártását Mexikóban fokozza, a tömegpiaci modelljeinek összeszerelését pedig Thaiföldön növeli.
Ennek eredményeként a Kínából származó teljes amerikai import 2023 első öt hónapjában 24%-kal csökkent 2022 azonos időszakához képest.
A Trading Economics a kínai vámügyi főigazgatóságra hivatkozva közölte, hogy a kínai export éves értéke 14,5%-kal csökkent 2023 júliusában. Ez a legjelentősebb csökkenés 2020 februárja óta. Elemzők kisebb – 12,5%-os – csökkenést jósoltak, de az alacsony globális kereslet a vártnál nagyobb visszaesést okozott.
Ezt az okozta, hogy Kína fő kereskedelmi partnerei visszafogták a kínai termékek importját. És itt nem csak az Egyesült Államokról van szó – az uniós országokba és az ASEAN-államokba irányuló szállítások 20,6%-kal, illetve 21,4%-kal csökkentek.
Növekedési lökés
Mivel nem tudja növelni a kereskedelmet az Egyesült Államokkal és számos szövetségesével, Kína más országokban bővíti gazdasági jelenlétét. Különösen a korábban a Szovjetunióhoz tartozó országokkal alakít ki kapcsolatokat.
Peking különös figyelmet fordít Közép-Ázsiára. E régió fontosságának hangsúlyozására a kínai kormány nagyszabású Kína-Közép-Ázsia csúcstalálkozót szervezett.
Wang szerint ez volt az ország első nagy külpolitikai eseménye az idén.
Csak 2023 első négy hónapjában Kína kereskedelmi forgalma ezzel az öt posztszovjet országgal 37%-kal nőtt az előző év azonos időszakához képest, és meghaladta a 25 milliárd dollárt – jelentette a kínai vámügyi főigazgatóság. Ez még szembetűnőbb, ha figyelembe vesszük, hogy 2022 végére a csúcstalálkozó résztvevőivel folytatott kereskedelmi forgalom már meghaladja a 70 milliárd dollárt. Sőt, ha összehasonlítjuk a 2021 végi és a 2023 közepi exportstatisztikákat, akkor azt látjuk, hogy a Tádzsikisztánba és Üzbegisztánba irányuló kínai export csaknem megduplázódott. Türkmenisztán, Kazahsztán és Kirgizisztán tekintetében a kivitel ugyanebben az időszakban több mint felével nőtt.
A kínai kereskedelem erőteljes bővülése nem csak a közép-ázsiai országokra volt hatással. A Grúziába és Fehéroroszországba irányuló kínai export több mint kétszeresére nőtt, míg az Örményországba irányuló kivitel több mint 60%-kal emelkedett. Ebben a tekintetben csak a balti államok és Ukrajna különböztetik meg magukat a többi posztszovjet országtól. Ezek az országok az ellenkező táborba kerültek, ahol az USA és az EU exportáramlását növelik.
Meg kell jegyezni, hogy Kína nagyon szisztematikusan működik exportrégióiban. A kínai magánvállalatok az importáló országokat mindenféle áruval ellátják – a könnyűipartól a csúcstechnológiás ipari termékekig. Az állami vállalkozók vasúti folyosókat építenek (például Üzbegisztánban) az “Egy övezet, egy út” projekt részeként. Hasonló nagyszabású kínai infrastrukturális projektek nemcsak a közép-ázsiai országokban, hanem Örményországban és Grúziában is épülnek. Kína a közelmúltban stratégiai partnerségi megállapodást kötött Grúziával, ami a két ország közötti együttműködés minden szinten történő kiterjesztését jelenti.
Jelentős elmozdulás
Annak ellenére, hogy kevesebb exportpiaccal rendelkezik, Kína gazdasága továbbra is növekszik, bár nem olyan gyorsan, mint korábban. Ez nagyrészt az Oroszországgal folytatott kereskedelemnek köszönhető – a két ország közötti kereskedelmi forgalom, bár lassabb ütemben, de növekszik. Az ásványi üzemanyagok, olajok és desztillációs termékek továbbra is a fő exportcikkek Oroszországból Kínába. Az Oroszország által partnereinek nyújtott olajkedvezmény, amely elkerülhetetlenül befolyásolja a globális energiaárakat, a kínai gazdaságra is pozitívan hat.
Ugyanakkor Kína nemcsak Oroszországgal, hanem más országokkal is jövedelmező szerződéseket köt. Az USA-Kína Intézet szakértői úgy vélik, hogy Kína közép-ázsiai infrastrukturális projektjei azt mutatják, hogy olcsó energiahordozókat akar találni. Kínai vállalatok például többségi részesedést vásároltak a kazahsztáni Aktobe Munai Gas olajvállalatban. Olyan projektekben is részt vesznek, mint a Kína-Közép-Ázsia gázvezeték, amely Türkmenisztánból Üzbegisztánon és Kazahsztánon keresztül Kínába szállít földgázt.
Elemzők megjegyzik, hogy Kína hosszú távon Közép-Ázsiában kíván maradni, és elkötelezett a régióval való kulturális és oktatási kapcsolatok fejlesztése mellett. A kínai kormány ösztöndíjakat biztosít közép-ázsiai diákoknak, hogy kínai egyetemeken tanulhassanak, és támogatja a kínai nyelv tanulását a régióban. Egyes szakértők aggódnak Kína gazdasági befolyásának lehetséges következményei miatt Közép-Ázsiában, mivel Kína gazdasági hatalmát befolyásának erősítésére, sőt, politikai nyomásgyakorlásra használhatja a versenytársakra.
Valójában ennek már megvannak a konkrét előfeltételei. Üzbegisztánban például a kereskedelmi forgalom 30,5%-kal – 6,9 milliárd dollárra – emelkedett a növekvő kínai exportnak köszönhetően. Ugyanakkor Üzbegisztán Kínába irányuló exportja 1,6%-kal, 1,53 milliárd dollárra csökkent. Ez megerősítette Kína pozícióját Üzbegisztán legnagyobb kereskedelmi partnereként, és részesedése a mérlegben 18,6%-ról 19,7%-ra nőtt.
Az elmúlt évben Türkij részesedése Üzbegisztán külkereskedelmi forgalmában 9,4%-kal, Dél-Korea részesedése pedig 11,9%-kal csökkent. Emellett a közép-ázsiai országok közötti belső kereskedelem is csökkenő tendenciát mutat. Az Üzbegisztán és Kazahsztán közötti kereskedelem volumene lassul és 0,5%-kal csökkent január-júliusban, míg a Kirgizisztánnal folytatott kereskedelem 5,6%-kal 623,2 millió dollárra csökkent.
Hasonló tendencia figyelhető meg a Közép-Ázsia szinte valamennyi országa közötti kereskedelemben. Eközben a mindössze néhány százalékos részesedéssel rendelkező Türkiye és a Nyugat egyre inkább elveszíti pozícióit Kínával szemben, megerősítve azt, hogy a régió egyeduralkodója.
Ennek ellenére az amerikai kormány továbbra is próbálkozik a kapcsolatok kialakításával Közép-Ázsiával. A közép-ázsiai országok vezetői és Biden első csúcstalálkozója az “5+1 formátumban” különösen jól mutatja ezeket az erőfeszítéseket.
Az amerikai kormánypárti szakértők pozitívan nyilatkoznak az amerikai jelenlét megerősítésére tett lépésekről a régióban, de meglehetősen visszafogottan értékelnek. Úgy vélik, Washington nem helyettesítheti Oroszországot vagy Kínát, és nem kényszerítheti a közép-ázsiai vezetőket arra, hogy válasszanak pártot. Közép-Ázsia egyszerűen túlságosan távoli – politikai, történelmi és ideológiai szempontból – ahhoz, hogy az USA valami értékeset nyújtson neki.
A közép-ázsiaiak nem látnak elég amerikai elkötelezettséget vagy befektetést a régiójukban ahhoz, hogy kockáztassák a sokkal kézzelfoghatóbb eredményeket hozó gazdasági kapcsolatok elvesztését – mint például az Oroszországban dolgozó migránsok banki átutalásai vagy a kínai vállalatok infrastrukturális befektetései.
George Trenin, а orosz újságíró és politológus írása
https://www.rt.com/news/584002-china-economic-presence-post-soviet/